Ma megyek a Széchenyi fürdőbe 5 barátommal, ahogy rendszeresen, havonta. Mióta vagyunk barátok, mikor konnektáltunk? Nézzük: P : 2 éves voltam (bölcsi), R, Z: 3 éves voltam (óvoda), L: 7 éves voltam (általános első), G: 15 éves voltam (gimi első). A fura az, hogy mindmáig ők a legjobb barátaim. Ismét elgondolkodtatott, vajon az, hogy milyen személyiségek vagyunk, mennyire kötődünk könnyen, mennyire alakítjuk át könnyen a kötéseinket, szakítjuk, újraépítjük, szóval mindez mennyire van összefüggésben azzal, hogy hogyan tudok konnektivista módon tanulni. Úgy érzem erős az összefüggés.

Azt most nem fogom kifejteni, hogy mi az összefüggés. Főleg azért, mert fogalmam sincs. Csak egy érzésem van, hogy bizonyos személyiségeknek jobban testhez áll ez a nagy kapcsolódós játék. Vajon ez azt jelenti, hogy ők előnyben vannak a jövő tanulási módszertanában? És vajon van visszahatás? Ha a tanulásban rámutatnak a tanárok, mesterek, hogyan kapcsolódj, az a személyiséget is formálja? Na majd még elmélkedek ezen.

A bejegyzés trackback címe:

https://konnektor.blog.hu/api/trackback/id/tr171808309

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kulcsi · http://www.crescendo.hu 2010.03.05. 14:22:08

Jó felvetés! Erre vannak pszichológiai kutatások (vö. Bateson et al 2004): a kötődők és a kapcsolathalmozók közti különbségekről. Csermely Péter is említi a hálózatos könyvében ezt a vonatkozást. Kapcsolódó prezentáció: crescendo.hu/2009/11/17/miert-rajongok-twitterert
süti beállítások módosítása